5.
Csoda:)
Az előadás befejeződőtt.
Az igazgatónő sírt mert mi melyen rendesek vagyuk meg minden.
Egész végig Ethent keresetem.
Miért kerestem? Erre még én sem tudtam a választ de abban biztos voltam hogy valami megragadott benne.
Hogy mi? Ne kérdezzétek mert fogalmam nincsen.
Ebédnél beszélünk így vagy úgy úgy is kell . pedig azt sem tudom mit akar nem is ismerem vagy már láttam valahol nem tudom majd kiderül :)
Kiarával eggyütt az ebédlő felé vettük az irányt.
Annyira éhes voltam már hogy remegett a kezem.
Leültünk az első asztalhoz amit találtunk és nekiálltunk enni.
Ethent kerestem. A szemem néha megakadt az ajtón mikor kinyílt de soha nem ő jött.
Akkor miért akart velem beszélni? NE mondana ilyeneket.
Kiara az üdítőét felvette . Körbenézett és majdnem megfulladt.
-mi van jól vagy?- kérdeztem.
-Hát én igen , de azt nézd...-muatott az egyik asztalhoz az ebédlőben.
Megfordultam és láttam mi volt amiért Kiara kiakadt.
Most ez komoly? Ha velem akart beszélni miért éppen Nathasával ül??
Ethen Nathasa mellett foglalt helyet és röhögcsélt a barátnőivel.
Most miért ver engem az Isten ilyen hülyékkel mint ez itt.?
Mintha meghallotta volna és rám kapta a tekintetét.
A barna szemei fogvatartottak.
Nem bírtam elfordítani a tekintetem. Szemei azt sugallták "sajnálom" .
Erre a másik oldalról Milán közelített.
Az arcán feszültség volt.
Így az életbe nem jött felénk még.
-Hát te?-kezdtem mikor helyet foglalt.
-Hát én!-mosolygott és Kiarára nézett.-bocsi hogy nem vettelek fel csak ...volt még egy kis dolgom -magyarázta el gyorsan.
-semmi -rázat meg a fejét Kiara.
-Mi lenne ha mától fogva együtt lógnánk??
-Hogy mi-kérdeztük egyszerre- ha nincsen Ló jó a szamár is.
-Nem nem nem úgy értem..csak-itt hosszan Kiarát méregette.-mindegy legyetek velem...
-miért Nathasa féltékennyé tevésében nem veszünk rész!-jelentette ki Kiara.
-Ha fizetek?-
-Te teljesen meghibbantál -már bocsásd meg a kijelentésemet-mondtam neki
-Jóvan na csak vicceltem! Én bírtalak titeket amikor már ide kezdtem járni..csak ugye barátnő szavára mindíg hallgatni kell.
-haha ez nagyon vicces...
-Tudjátok mi lesz még vicces??-Kérdezte Kiara
-Mi kérdeztünk egyszerre Milánnal.
Felnevettünk-
-Ezen nem fogtok nevetni ...Lehet elkésünk Bioszról ...Na kinevett a végén...-Kezdett mosolyogni.
Felkeltünk kezdünk összeszedelőzködni mikor egy puha kéz hozzám nyúlt.
-Nem úgy volt hogy beszélünk-rántott maga elé és én a vállába tartottam meg magam.
-De csak te úgy döntöttél hogy az eleséghez szegülsz ..-Mondtam Nathasa felé bökve.
-Tehát féltékeny vagy.-Mondta rezzenéstelen arccal.
-Mire?-kérdeztem rá.
-Mi most megyünk-szólt közbe Kiara és kézen ragadta Milánt
Biccentettem csak és elnidúltak a másik irányba.
-Hát például rám és Nathasára.-mutatott magára.
-Na ide figyelj nem ismerlek nem tudom hogy ezt hogy merészeled...-kezdtem felvinni a hangom.
-Oké jólvan . Bocsi bocsi nem tudtam hogy te ilyen vagy.-mentegetőzött.
-Milenne ha megismernénk egymást hétvégén Saint Louis-ba?
-Szerinted elengednek?-kérdeztem felvont szeöldökkel.
-Hát majd ráveszed a a szüleid.
-Csak az apukámat.-mondtam elhangoltan.
-ohh bocs nem tudtam...-mentegetőzött ismét-
-Mi lenne ha abbahagynád a mentegetőzést...??-kérdeztem ismét.
-Mi lenne ha nem utasítanál vissza?-Ő is kérdezz
-bocsi most elkések bioszról.de te nem jössz? -
-Kémiám van.De ezek szerint ezen az órán külön lezsünk igy még ott sem tudunk beszélni.
kitéptem egy cetlit rá irtam atelefonom számát és oda adtam neki.
-Holnpa beszélünk -mondtam és elfodúltam.
-Szia . -kiálltotta utánam.
Most éppen a termem felé igyekszem ahova remélem megérkezett a legjobb barátnőm és legujabb barátom
Remélem kitalálok valmit .............majd esetleg..
