2 fejezet

2 fejiJ

Magyarázat

Mary anyánk helyett anyánk volt,nahyon szerettük őt.Beütöttem a telómba gyors a számát és hívtam.-egy csörgés,két csörgés-jaaaj vegye már fel.

Szia Beth!Örülök hogy hívtál!

-Szia!Csak azért hívtalak,mert haza értünk épségben!

-és hánykor értetek haza tegnap-kérdezte egy kicsit flegmán.

Hirtelen Bree re néztem,”egy most mit mondjak?”kifejezéssel az arcomon.-hát olyan 10/11 óra körül.De most mennünk kell a suliba Bree és apa puszil!Délután átjössz?Én leszek csak itthon és szeretnék veled valamiről beszélgetni.

-Oké,hánykor jó neked?

-4óra?

-Remek!Akkor majd találkozunk!puszi

-Neked is!

Már nagyon akatam eszélni Marynek a látomásomról kapcsolatba,de még valahogy nem jött össze!Sokszor mondogattam magamnak,hogy ez hülyeség és nincsenek is látomásaim.De be kellet vallanom magamnak,hogy ez nem egy mindennapi dolog( előre megérzem ha hívnak a telómon,és ezek a hülye látomások)De talán Mry hinni fog nekem,talán ő tud segíteni,hogy megfejtsem ezeknek a látomásokna a mondanivalóját!Gondolataimból Bree húzott vissza  jelenbe!

 

-Miért mondtad Marnek,hogy 11 kor értünk haza és nem fél 5 kor?

-Talán azért mert rögtön számon kérné,hogy miért nem hívtuk előbb.

-Ja és ugye nem felejtetted el nővérkém hogy az igazgató nő ma tanít itt 10 éve és megkért téged hogy csiálj műsort!

-Valahogy az ember nem felejt el ilyeneket!

-Akkor jó!

Bree még általánosba járt .Legalább nem kellet vele egy suliba járnom!

-Már  a kocsi előtt álltunk és Bree ült volna be a kocsimba.

-Bree nehogy azt képzeld hogy végig elviszlek a sulihoz csak az utca elejéig viszlek ,oké? mert az nekem kerülő lenne és így is késésbe vagyok,te meg ráérsz mert amúgy sincs első órád ha jól tudom!

- Nekem nyolc!elővette a telefonját és tácsázott egy számot.Héé Katie –szólt bele.te már bent vagy? …..Ja ,értem…mhhhm.oké

Katie volt a legjob barátnője   egész kicsi kora óta ,még anya is nagyon szerette őt.

Út közben végig beszélgettünk.

Mit szolnál ha holnap elmennénk a városba mozizni?- vetettem fel neki az ötletet.

-Húúú,az nagyon király lenne!

Nem tudtam hogy tényleg tetszik e neki az ötlet vagy csak csinálja,ugyanis olya kis szemét tud lenni néha,de most úgy láttam a szeméből ítélve hogy tényleg tetszik neki a dolog.

Nekem ez felért egy hatalmas kincsel mivel amióta anyu meghalt nem is nagyon nevetett. Inkább mindig olyan kis méregzsák volt szegény.

Mikor nevetett gödröcsék jelentek meg az arcán és megcsillantak mélykék szemei. Azta ,most vettem csak észre,hogy ugyan olyan szemei vannak mint anyunak voltak!

-         Na itt a végállomás!Mikor jössz haza?

-         Még nem tudom,miért?

-         Szeretnék,egy kicsit hosszabban beszélni Maryvel.-vettetem rá egy angyali mosolyt.

-         okéé okéé,akkor mikorra menjek haza?

-         6-7?

-         okés!

-         Na menj mert ahogy látom már nagyon vár Katie.            Katie egy gyönörű hosszú szőke hajú lány volt barna szemmel,ami egy kicsit elütött a hajszínétől.

90 -nel hajottam a sulim felé,de mindegy mert -10 percet úgyis kéni fogok!

AZ egész úton azokról a képekről gondolkoztam amik még reggel jelentek meg a szemem előtt.Ki lehetette az férfi?És mire célzott azzal hogy:”Vigyázzak nehogy aj legyen belőle” De miből?Ezek a kérdések jártak az eszembe még meg nem láttam a parkolóba Kiarát.

1-fejezet

Adele nagyon köszönöm szépen neked a sok segítséget!!(L)

1.Fejezet

Végig söpört rajtam az adrenalin, ahogy futottam, azért akit szeretek.
-Két perced van Beth!!- mondogattam magamnak.
Megkell mentenem hisz szeretem!
-trr trr trr –hirtelen felriadtam,Úristen már fél 8!Iskolaaa-nyögtem bele a párnába!Tudtam ,hogy fel kell kelnem de még álmodtam volna tovább,hisz még mindig nem jöttem rá,hogy kit is akartam megmenteni az álmomba.
Felpatantam ,elmentem a fürdőbe,megmostam az arcom,megfésülködtem és könnyű lófarokba fogtam a hajam. Lementem a lépcsőn és adtam anya fényképére egy puszit.
-Hiányzol-motyogtam a képnek.
Két évvel ezelőtt anyát egy farkas megharapta ,de csak egy kis harapást ejtett a karján. De a sérülésbe belehalt. Tudtam ha nem hagyom egyedül talán még most is élne(tőlem riadt meg a farkas).Sajnáltam az édesanyámat,ő mindent megtett értünk. Már mind egy, hiába valóság lenne őt visszakérni,mivel már nem élhet sohasem.
Elmentem a konyhába bekapcsoltam a kávé főzőt. Bementem apához hogy keljen mivel 9-re megy dolgozni.
-Apa! - Kelj!! mindjárt kész a kávé.
-Kösz kincsem.-válaszolt fáradtan
Vissza fele a lépcsőn az álmomon gondolkoztam,hogy miért lehetett olyan fura az egész?! Egyszerűen nem értettem,hogy kit akarhattam megmenteni. Anyát? Talán a farkastól? Vagy valaki más volt? Hagyhatnám a fenébe elvégre ez csak egy álom,de mostanában minden álmom valósággá válik. Lehet ,hogy nem pont azon a napon,vagy nem pont abban az évben,de valahogy mindig bejön.
A hugom szobája volt a célpont- UTÁLOK ODA BEMENNI-amióta anya meghalt,ő egyszerűen nem tud rendet tartani a szobájában!Már épp nyitottam volna az ajtót mikor megjelent előttem egy férfi alakja. Barna kalapot viselt,és tengerész bajusza volt. – Vigyázz!Nehogy ebből baj legyen kislány!-Majd hirtelen eltünt,és eddig észre sem vettem,hogy csukva volt a szemem. Mi a franc történik már velem. Ezek az álmok most meg ez a pasi.Az életem mindig is olyan fura volt!Egyre több volt a látomásom,amitől a hideg kirázott és soha nem beszéltem róla senkinek,még a legjobb barátnőmnek sem!Órák,vagy csak percek után végül benyitottam a húgom kupis szobájába.
-Bree!Kelj fel!-ordítottam.
Hadjál békén Beth,nem megyek sehova,aludni akarok!-(komolyan nem fogom kibírni ezt a hisztis kamasz korszakát!) Anyaaa hát pont most kellet elmenned!?-néztem fel a plafon felé.Nem mintha én nem lettem volna még kamasz,de mióta anyu meghalt muszáj vagyok felnőttként viselkednem és nem pedig lázadó tiniként!
-Én is sok mindent szeretnék Bree!Például azt szeretném ,hogy ha valaki átjön hozzánk ne azért égjen a pofám,hogy milyen kupis rinyálos hugom van szóval kapard fel a segged az ágyból és nyomás le reggelizni vagy a fürdibe mit bánom én hogy hol kezdd,de iparkodj!
-Hadjál békén! Nem vagy az anyám!-jött a savanyú válasz.
Na jó én megpróbáltam! Minek vitatkozzak vele ha ez a kiss.. kis..oohh megőrjít!
Be nyúltam a farmer zsebembe a telefonomért tudva,hogy mindjárt csörgni fog! Nem tudom megmagyarázni egyszerűen csak megérzés!pár másodperc múlva meg is szólalt a jól ismert csengőhang,ami akkor szól ha a barátnőm hív.
-Szia Kiara-szóltam bele az első csörgésre!
-Szió! Azt hittem én leszek az első aki felébreszt,de ahogy hallom a hanodon ár régóta fent vagy!
-Ja,már tényleg régebb óta fent vagyok!Azóta már vívtam egy csatát a szeretett hugommal.Na de mondjad miért hívltál?Mit szeretnél mondani?
-Nem hívhatlak csak úgy fel?
-Te nem szoktál csak úgy fel hívni Kiara!-nevettem bele a telómba.-Általában akkor szoktál hívni pontban 7:40 kor, ha valamit nagyon elakarsz mondai és nem bírod ki 8- ig mire a suliban taliznánk!Úgy hogy bögdd ki!
-Ugye a fekete ,dekoltázsban mélyen kiváhott csini mini uruhát tervezted felvenni?
-Ez most komoly? Ez az a sürgős dolog?
-Igen! Merrt ha a suliban kérdezem akkor már késő!
-Igen,egyébként azt akartam felvenni!
-Akkor jó! amúgy a fő hír amiért ilyenkor zavarak az az,hogy Natasha és Milán tegnap szakítottak!
Milán volt az a fiú akibe mindenki bele esett első pillantásra!A gesztenye barna szemei ,feket rövidre nyírt haja és a csinos enyhén borostás pofija ámulatba ejtett mindenkit!Ő volt a focicsapat kaptánya,szóval egyben a legjobb testű diák is! Ezek alapján végülis min mindegy mit is csinálok vagy mit veszek fel,mert egy olyan hétköznapi lánynak mint én tuti semmi esélye egy ilyen álompasinál!.
Természetesen ő kivel jár? Na kivel? vagyis hát csak JÁRT. Natashával akit a világon legjobban gyűlölök.
-oké,kösz az infót(nem mintha bármi esélyem is lenne nála)-de az utbbit már nem mondtam hangosan. Mennem kell ,mert elkések!Szia!-és ár ki is nyomtam.
Szeretem Kiarát,de már néha az agyamra megy!Elindultam ,hogy megkeressem a fekete rucim,és közben rá pillantottam arra a karkötő és lánc szettre amit még az anyukámtól kaptam!Fehér arany volt a lánc amibe egy különleges rózsaszín kő volt! A karkötőt is egy ugyanolyan kő díszítette,annyi különbséggel,hogy abba bele volt gravírozva egy „B” betű.Tudta anya ,hogy eree vágytam a legjobban!Ezt még ő kapta a nagymamájától!Gyorsan felkapkodtam egy feket együttes fehérneműt a többször is emlegetett ruhámat felvettem a láncot és könnyű loknikba csavartam a hajam!Belenéztem a tükörbe hogy lássam az összhatást!(ez volt az a rész amit utáltam)A szőkésbarna hajam lágyan hullott végig a válamig,a zöld szememet pedig kihangsúlyozta a füstös árnyalat amit a sminkel adtam neki!Azta milyen rég volt rajtam ez a ruha! és még mindig beleférek!Talán a nagynéném esküvőjén volt rajtam utoljára!
-Úristen Mary!-visítottam fel hangosan. fel kell hívnom őt,megígértem neki! Lerohantam a lécsőn,még volt öt percem nyolcig. Basszus.Így kénytelen voltam út közben beszélni vele!miközben kicsörgött csak arra tudtam gondolni,hog megfog ölni hogy még ne tegnap hívtam!

Előszó

Rettentő játék Mindig itt vagy. Te hol is lennél máshol? Bekebelezlek, mint az oxigént. Ha becsukom szemeim is látszol és úgy mosolyogsz rám, miként csak az tud, aki őszintén boldog. Úgy mosolyogsz, mint a gyermek, ha elnyelik a színes játékboltok, vidámparkok, tükörtermek. Szeretlek. Csak alig írom ezt neked, mert nem akarom, hogy bárki lássa, rohadtul vágyom, rohadtul lehet még vágyni a megváltásra s csak várni, várni, várni és várni. Elképzellek, már nem is magadnak, több vagy te bennem, mint bármi. Én a szobaűr, te a falak vagy. Tökéletes vagy, mert annak akarlak, így lesz minden tökéletlen velem, a hajnalfények mind idecsalnak s az éjjeli szekrényeken emlékedet ragyogják a lámpák. Te vagy a vers. Rettentő játék. Az ég, a levegő, a világos járdák s minden világoson az árnyék.

Budai Zolka