Előszó

Rettentő játék Mindig itt vagy. Te hol is lennél máshol? Bekebelezlek, mint az oxigént. Ha becsukom szemeim is látszol és úgy mosolyogsz rám, miként csak az tud, aki őszintén boldog. Úgy mosolyogsz, mint a gyermek, ha elnyelik a színes játékboltok, vidámparkok, tükörtermek. Szeretlek. Csak alig írom ezt neked, mert nem akarom, hogy bárki lássa, rohadtul vágyom, rohadtul lehet még vágyni a megváltásra s csak várni, várni, várni és várni. Elképzellek, már nem is magadnak, több vagy te bennem, mint bármi. Én a szobaűr, te a falak vagy. Tökéletes vagy, mert annak akarlak, így lesz minden tökéletlen velem, a hajnalfények mind idecsalnak s az éjjeli szekrényeken emlékedet ragyogják a lámpák. Te vagy a vers. Rettentő játék. Az ég, a levegő, a világos járdák s minden világoson az árnyék.

Budai Zolka