2 fejezet

2 fejiJ

Magyarázat

Mary anyánk helyett anyánk volt,nahyon szerettük őt.Beütöttem a telómba gyors a számát és hívtam.-egy csörgés,két csörgés-jaaaj vegye már fel.

Szia Beth!Örülök hogy hívtál!

-Szia!Csak azért hívtalak,mert haza értünk épségben!

-és hánykor értetek haza tegnap-kérdezte egy kicsit flegmán.

Hirtelen Bree re néztem,”egy most mit mondjak?”kifejezéssel az arcomon.-hát olyan 10/11 óra körül.De most mennünk kell a suliba Bree és apa puszil!Délután átjössz?Én leszek csak itthon és szeretnék veled valamiről beszélgetni.

-Oké,hánykor jó neked?

-4óra?

-Remek!Akkor majd találkozunk!puszi

-Neked is!

Már nagyon akatam eszélni Marynek a látomásomról kapcsolatba,de még valahogy nem jött össze!Sokszor mondogattam magamnak,hogy ez hülyeség és nincsenek is látomásaim.De be kellet vallanom magamnak,hogy ez nem egy mindennapi dolog( előre megérzem ha hívnak a telómon,és ezek a hülye látomások)De talán Mry hinni fog nekem,talán ő tud segíteni,hogy megfejtsem ezeknek a látomásokna a mondanivalóját!Gondolataimból Bree húzott vissza  jelenbe!

 

-Miért mondtad Marnek,hogy 11 kor értünk haza és nem fél 5 kor?

-Talán azért mert rögtön számon kérné,hogy miért nem hívtuk előbb.

-Ja és ugye nem felejtetted el nővérkém hogy az igazgató nő ma tanít itt 10 éve és megkért téged hogy csiálj műsort!

-Valahogy az ember nem felejt el ilyeneket!

-Akkor jó!

Bree még általánosba járt .Legalább nem kellet vele egy suliba járnom!

-Már  a kocsi előtt álltunk és Bree ült volna be a kocsimba.

-Bree nehogy azt képzeld hogy végig elviszlek a sulihoz csak az utca elejéig viszlek ,oké? mert az nekem kerülő lenne és így is késésbe vagyok,te meg ráérsz mert amúgy sincs első órád ha jól tudom!

- Nekem nyolc!elővette a telefonját és tácsázott egy számot.Héé Katie –szólt bele.te már bent vagy? …..Ja ,értem…mhhhm.oké

Katie volt a legjob barátnője   egész kicsi kora óta ,még anya is nagyon szerette őt.

Út közben végig beszélgettünk.

Mit szolnál ha holnap elmennénk a városba mozizni?- vetettem fel neki az ötletet.

-Húúú,az nagyon király lenne!

Nem tudtam hogy tényleg tetszik e neki az ötlet vagy csak csinálja,ugyanis olya kis szemét tud lenni néha,de most úgy láttam a szeméből ítélve hogy tényleg tetszik neki a dolog.

Nekem ez felért egy hatalmas kincsel mivel amióta anyu meghalt nem is nagyon nevetett. Inkább mindig olyan kis méregzsák volt szegény.

Mikor nevetett gödröcsék jelentek meg az arcán és megcsillantak mélykék szemei. Azta ,most vettem csak észre,hogy ugyan olyan szemei vannak mint anyunak voltak!

-         Na itt a végállomás!Mikor jössz haza?

-         Még nem tudom,miért?

-         Szeretnék,egy kicsit hosszabban beszélni Maryvel.-vettetem rá egy angyali mosolyt.

-         okéé okéé,akkor mikorra menjek haza?

-         6-7?

-         okés!

-         Na menj mert ahogy látom már nagyon vár Katie.            Katie egy gyönörű hosszú szőke hajú lány volt barna szemmel,ami egy kicsit elütött a hajszínétől.

90 -nel hajottam a sulim felé,de mindegy mert -10 percet úgyis kéni fogok!

AZ egész úton azokról a képekről gondolkoztam amik még reggel jelentek meg a szemem előtt.Ki lehetette az férfi?És mire célzott azzal hogy:”Vigyázzak nehogy aj legyen belőle” De miből?Ezek a kérdések jártak az eszembe még meg nem láttam a parkolóba Kiarát.